2011 Augusztus 31.
25-hónap távollét után,hál istennek gyermekeink Szekszárdról Székesfehérvárra kerültek át!
Most a Fejér Megyei 8-as számú Gyermekotthon-ban élnek!
Nagyon nehéz nélkülük élni,de már picit jobb,hogy napi kontaktust láthatást tudunk létre hozni!
Eddig csak interneten és telefonon tudtunk kommunikálni,most jönnek ha idejük engedi és mi is mehetünk hozzájuk szerdán és vasárnap!
Két hetente péntek 15-órától vasárnap 18-óráig itt lehetnek velünk a Kodolányi Apartman Ház-ban!!
Jelenleg a Kodolányi Apartman Ház-ban élünk albérletben!
Ide a Fiainkat nem adják ki végleg,hisz a mi minden napos megélhetünk is nagyon nehézkes!
Dolgozni nem vesznek föl sehová bennünket és így a rokkant nyugdíjból megélni képtelenség!
Lakást nem kapunk,holott be van adva a lakás igénylésünk!
Lakást venni nem tudunk!
Minden vágyam egy kis családi ház volna- Ahol békében-boldogságban élhetnénk!!
Csupán reménykedünk,hogy talán kicsit jobb lesz az ÉLET!
Gyermekeink:Schlichter Roland Richárd
Szül:Komló 1995.05.25.én
Schlichter József Balázs
Szül.Eger 1997.03.14.
(Ő Szívbeteg-ami nem gyógyítható csupán szinten tartható)
Édesanyjuk:Takács Ágnes
Édesapjuk:Schlichter József Sándor
Ha valaki tud és segíteni tud és szeretne,kérem tegye meg!
Segíteni bármiben, akár élelemmel, ruhával, olcsó lakhatási lehetőséggel, vagy csak egy jó szóval, kérem tegye meg, mert a nélkülözés és a bánat maradt már csak nekünk!
Az általam leírtakat bizonyítani tudom és érte a felelősséget vállalom.
Higyjék el, hogy szívem vágya, hogy a gyerekeink újból velünk legyenek, hiszen szülők vagyunk, életünket adnánk értük!
Magyarországon 2011-ben ilyen szörnyű és kilátástalan helyzetben létezni, abból kitörni, nem lehet, nekünk pedig nincsenek támaszaink.
Szegény embert még az ág is húzza, tartja a mondás és a mi helyzetünkben így is van.
Szégyen kérni, szégyen szegénynek lenni, de a legnagyobb szégyenünk és bánatunk, hogy gyermekeink nem lehetnek velünk.
Kérem, aki tud segítsen nekünk!
Uram! Kérlek segíts megoldani lakáshelyzetemet. Kérlek, van egy olyan otthonom, ahol gyerekeimmel együtt élek, s szeretetben felnevelem őket. Adósságaimat kifizetem, s mindig van akkora jövedelmünk van, amiből tisztességesen megélünk. Mindig kerül étel az asztalunkra, s egészséges vagyok.
A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. (Arthur Golden)